Mielőtt megírnánk első levelünket, szükségünk van legalább egy címzettre, és egy beállított postafiókra.
Az e-mail cím
Valamikor régen az e-mail-cím külön tudomány volt, ismerni kellett, hogy a címzett melyik gépen olvassa a leveleit, és hogy oda milyen úton juthat el a levél. Manapság már a helyzet sokkal egyszerűbb. A cím két részből áll, a helyi részből és a domainnévből, és a kettőt a '@' jel választja el.
A helyi rész hagyományosan a címzett neve, beceneve, userneve, némi korlátozással. Lehet benne kis és nagybetű, kötőjel és pont. Ékezetes betű, egyéb írásjel nem. A domain rész pedig egy, leveleket fogadó számítógép DNS neve. Ebben még csak nagybetű sem lehet. Azaz a következő e-mail címek helyesek:
Tomka.Gergely@szkk.gov.hu linux-flame@mlf.linux.rulez.org
Ezek pedig hibás e-mail címek (megtörtént eset mindegyik):
gizinéni@xxxxx.hu joco@hostnév
Az első rossz példában ékezetes a helyi rész (alighanem gizineni vagy tothgizi lenne a helyes), a másodikban pedig a domain hibás: egyfelől nem komplett domain, másfelől ékezetes.
Egy tetszőleges személy e-mail címét kitalálni hagyományosan lehetetlen, bár az utóbbi időben terjedó vezeteknev.keresztnev@cegnev.hu séma miatt egyre esélyesebb.
Első levelünk
Kattintsunk az „Új üzenet” ikonra, és rögtön a levélíró felületen találjuk magunkat:
A felső sorban találhatók a legfontosabb műveletek, alatta a feladó. Ha több postafiókunk is van beállítva, akkor itt választhatunk, hogy melyik nevében küldjük el a levelet. Igen hasznos tulajdonság, csak ha elrontjuk, és nem a megfelő címről küldjük a levelet, az baj lehet.
A következő táblázat a címzetteket tartalmazza. Tulajdonképpen tetszőleges számú címzettünk lehet, bár néhány SMTP szerver száz körül limitálja az egyszerre megnevezhető címzettek számát. A Thunderbird kellemes tulajdonsága, hogy ahogy gépeljük be a címet, megpróbálja kiegészíteni a címjegyzékben található címekre, és ha sikerül, akkor egy enterrel jóváhagyhatjuk.
A harmadik fontos elem a levél tárgya. Ez a levél tartalmára utaló rövid megjegyzés, nagyon hasznos, ha a címzettnek sok levél közül kell válogatnia.
És végül maga az üzenet, képünkön egy HTML formátumú, ezért van jelen a formázó eszköztár.
Ha minden lényeges mezőt kitöltöttünk, így kell kinézne az ablaknak:
Ha ezután a „Küldés” ikonra kattintunk, útjára bocsájtjuk levelünket. Megjelenik a folyamatot jelző sáv, a programunk kapcsolatba lép az SMTP-szerverrel, leküldi a levelet, majd elhelyez egy másolatot az „Elküldött” mappába, dokumentációs célokra.
És, ha minden jól alakul, akkor a levél megérkezik, és a címzett örülni fog neki.
Különböző címzettek
Az első fajta, leggyakoribb fajta a „To:” kezdetű címzett. Ez egy közönséges címzett, tetszés szerinti számút használhatunk.
A második fajta a „Cc:” kezdetű. Az a Carbon/courtesy copy kifejezésből ered, és fénymásolatot vagy szívességi másolatot (mint szíves tudomásulvétel végett) jelent. Technikailag semmiben sem különbözik ez a két fajta címzett, az SMTP ugyanúgy kezeli őket, és minden címzett látja az összes többi címzettet is.
Hagyományosan az első módon küldjük azoknak a levelet, akiket elsősorban érdekel, azoknak pedig, akiket érdekelhet, de nincs vele közvetlen tennivalójuk, „elcczzük”.
A harmadik, „Bcc:” kezdetű címzett más. Ez a „Black carbon copy” kifejezés rövidítése, és fekete másolatot jelent. Az így jelölt címzettek is kapnak egy példányt a levélből, de a többi címzett erről nem értesül.
Ez hasznos, ha egyszerre sok címre küldünk e-mailt – sok tucat címzett egy fejlécben mindenféle kényelmetlenséggel jár.
Mellékletek
A mellékletek csatolásának módja egyszerű. Kattintsunk a „Melléklet” ikonra, és a megjelenő fájl-ablakban válasszuk ki a mellékelni kívánt fájlt. Ne feledjük a csatolással kapcsolatos illemszabályokat!
Elméleti alapok - Alapvető beállítások - Alapállapot - Illemtan/Nettikett alapok - Levélírás - Címjegyzék - Titkosítás alapjai - Enigmail beállítása - Enigmail használata - Levelek kezelése - Szótár
© Tomka Gergely, SzSzI