A nem választott képviselők mögöttes szándékainak bizonytalan voltát támasztja alá az a szintén egyre gyakoribb jelenség, hogy a „technikai” érvelésük, miként ezt fenti gondolatmenetünk bizonyítja, sokszor kívánnivalót hagy maga után. Figyelmen
kívül hagynak fontos kérdéseket, eltekintenek problémáktól, vagy éppen bizonyított tényektől. Ez a berlini eset sem különbözik, több szakmai hiba is észrevehető.
Jelentésében a szenátus annak ellenére túlozza el az adatok migrálásának nehézségét, hogy a parlament, amely szintén ezt találta a terv bizonytalan pontjának, Tempelhof-Schöneberg kerületben lefolytatott egy kísérleti bevezetést, ahol ezt kezelhetőnek találták.
Másik, átfogóbb probléma a nyílt szabványok jelentőségének alulértékelése. A nyílt szabványok lehetővé teszik, hogy gyártófüggetlenül tervezhessük IT-struktúránkat. Ha az adatok formátuma
nyílt, akkor van mód piaci versenyre, hiszen soha többé nem jelentkezik az adatmigráció problémája. Márpedig a nyílt szabványok használatának egyik fő akadálya, hogy a nyílt szabványú fájlok nem kezelhetők Microsoft-szoftverekkel, és nem is várható, hogy ez a közeljövőben változni fog, gondoljunk csak arra, hogy a Microsoft nemrég mereven elutasította az ODF-et, és helyette saját, zárt formátumot javasolt.
3Ezért a szenátus elképzelése - a „Microsoft és szabad szoftverek vegyesen” - örökké terhes lesz az adatkonverziókkal, adatátviteli hibákkal kapcsolatos gondokkal. Amíg a Microsoftnak nem áll érdekében, hogy ezeken enyhítsen, ez így is marad.
A másik fő érv, amit hiányolhatunk a szenátus állásfoglalásából, a gyártóknak való kiszolgáltatottság, a vendor lock-in. Egy ilyen helyzetű gyártó szinte bármire kényszerítheti vásárlóit.
A zárt szoftvereket terjesztő cégek nem is adósak az ilyen akciókkal, az új, általában az ügyfélnek kedvezőtlen licencváltozások, a régebbi verziók visszavonása, a magas szintű támogatás csillagászati ára rendszeresen előfordul, és szintén addig terheli a vásárlót, amíg ki nem lép a mókuskerékből. Nyílt forrású megoldásoknál valóban létrejöhet a gyártó függetlenség, hiszen ha beszállítónk munkája nem tetszik, van lehetőség a módosításra, mivel a programok forráskódja rendelkezésünkre áll, és nyílt szabványok esetén van lehetőség cserére is, mivel az új program helyesen olvassa be a lecserélt program által mentett fájlokat
Ezekből a csapdákból a kivezető út a nyílt szabványok és lehetőleg a nyílt forrású szoftverek használata, ezek jelenleg jellemzően kézenfogva járnak. Ez az, amit a szenátus szeretne elkerülni. Kérdés, hogy miért.
