Copyleft
Nyílt forráskódú szoftver
Sikertörténet
GNU/Linux

Copyleft

Tévedés azt hinni, hogy a szabad szoftvereken nincs copyright. A copyright nélküli szoftverek a nem jogvédett, szabadon felhasználható, angolul public domain-nek nevezett munkák. A legtöbb szabad szoftvert azonban szerzőinek copyrightja védi. A védjegyzett (proprietary) szoftverek esetén a copyrightot a felhasználók szabadságának korlátozására használják, míg a szabad szoftverek egy csoportja esetén épp copyright az, ami biztosítja a felhasználók egyenlő mértékű szabadságát. Ezt paradox tételt fogjuk most közelebbről is megvizsgálni.

Egy szabad szoftver nem feltétlenül marad örökre szabad. A szabad szoftver definíciója szerint a szoftvert továbbadhatjuk úgy is, hogy azoknak a szabadságát, akik a szoftvert tőlünk megkapják, jelenősen korlátozzuk: például nem adjuk ki nekik a forráskódot. Ez nem jelenti azt, hogy ők nem juthatnak hozzá a szoftver eredetijéhez ugyanabból a forrásból, amelyikből mi is hozzájutottunk, csupán annyit jelent, hogy a mi programverziónk forráskódját nem láthatják, mert az nekünk esetleg nem érdekünk, ezért nem is fogjuk átadni senkinek.

Konkrét példa: az olvasók közül remélhetőleg sokan ismerik az OpenOffice irodai programcsomagot. Az OpenOffice szabad szoftver. A héten a MultiRáció Kft nagy hírveréssel MagyarOffice néven kiadta a csomag honosított verzióját, amely már nem szabad szoftver, a felhasználók nem juthatnak hozzá a MagyarOffice forráskódjához sem, nem áll módjukban programozói szinten módosítani vagy egy általuk választott programozóval módosíttatni a szoftvert. A MagyarOffice-felhasználók szabadsága jelentősen csorbult az OpenOffice felhasználóihoz képest, egy eredetileg szabad szoftver viszonylag kevés változtatás után (magyarítás) zárt kódú szoftverré változott.

Az ilyen és ehhez hasonló esetek megelőzésére jött létre a copyleft. A copyleftes szoftver a copyright lehetőségeit használva olyan megszorításokat vezet be a szoftver továbbadására vonatkozóan, amelyek akadályozzák a továbbadás során az újabb megszorítások bevezetését. A fenti példát folytatva: ha az OpenOffice tisztán copyleftes szoftver lenne, a MultiRáció Kft-nek az összes MagyarOffice-os ügyfele számára biztosítania kellene ugyanazokat a szabadságokat, amelyekkel a Kft rendelkezett az OpenOffice fölött, ez például a módosított forráskód kiadását is jelentené.

A copyleft a gyakorlatban is működik, ha valaki látott már Linux rendszert, az már látott copyleftes programokat is, hiszen egy Linux jelentős részben GPL-es és LGPL-es licencelésű programokból áll. A GNU GPL és a GNU LGPL licencek megalkotásánál az egyik fő szempont a copyleft elvének beépítése volt.

Nyílt forráskódú szoftver

Összefoglalva az eddigieket: a védjegyzett szoftverek alternatívájaként a nyolcvanas években létrejöttek a szabad szoftverek. A szabad szoftverek egyik csoportját alkotják a copyleftes szoftverek, amelyek továbbadása során megmarad az eredeti szabadság.

1998-ban a szabad szoftverek világának néhány vezéregyénisége, Eric S. Raymond, Bruce Perens, Ian Murdock és mások úgy döntöttek, hogy ideje már felhívni az üzleti világ figyelmét a szabad szoftverekben rejlő lehetőségekre, ám ehhez nem lehetett olyan „negatív” fogalmakat felhasználni, mint például a szabadság. Több hónapos, rendkívül eredményes előkészítés után az év végén útjára indult az Open Source Initiative (OSI), és a „Debian Free Software Guidelines” átírásából megszületett az Open Source Definition, azaz a nyílt forráskódú szoftverek definíciója.

Nyílt forráskódú egy szoftver, ha (1) korlátozások nélkül tovább lehet adni; (2) van hozzá forráskód; (3) a szoftver licence megengedi, hogy a szoftver átdolgozott változatai ugyanolyan feltételekkel jelenjenek meg, mint az eredeti szoftver. (4) Megengedhető, hogy az eredeti szerző úgy védje munkáját, hogy a licencben megköveteli az eredeti forráskód továbbadását, vagy azt, hogy az eredeti program átírásából származó programo(ka)t másképp nevezzék. (5) A nyílt forráskódú szoftver licence nem tartalmazhat diszkriminatív megszorításokat bizonyos egyénekre vagy csoportokra nézve, (6) sőt, nem tartalmazhat megszorításokat a felhasználásra (pl. üzleti, kutatási, stb.) nézve sem. (7) A programhoz adott jogok mindenkire érvényesek, a jogokat a továbbadás során nem lehet csorbítani (vö. copyleft), (8) a program licencelése nem lehet termékspecifikus, és (9) semmilyen módon nem nem korlátozhat más szoftvereket.

Sikertörténet

A szabad és a nyílt forrású szoftverek definíciója nagyon hasonló, de nem ugyanaz. Mások a mögöttes elvek, a nyílt forráskód esetén azért juthat mindenki hozzá egy programhoz azonos feltételekkel, és azért kaphatja meg a forráskódot, mert ez hatékony módja a programok fejlesztésének: egy decentralizált, nagyon alacsony költségen fenntartható fejlesztői közösség alakul ki egy-egy szoftver körül. A decentralizált hálózati projektek munkája nyomán létrejövő szoftverek a tapasztalatok szerint gyorsabban fejlődnek a zárt kódú, központilag fejlesztett társaiknál, megbízhatóbbak, olcsóbbak, és sokak szerint technikai szempontból is jobbak.

Az Open Source Initiative (OSI) célja a népszerűség volt, és ez magában hordozza dekadenciát. Mára az első úttörő cégek (Netscape, IBM, Sun) sikerén felbuzdulva számos vállalkozás foglalkozik nyílt kódú szoftverekkel, de a fogalom alig három év alatt sokat vesztett eredeti jelentéséből. Ha az „open source” kifejezés mai használata alapján kellene definiálnunk a fogalmat, talán csak azt rögzíthetnénk, hogy az ilyen szoftverek forráskódjához valamilyen módon hozzá lehet jutni, meg lehet nézni.

A szabadságtól indultunk el, és nagyon messzire jutottunk. A gyakorlatban azonban a szabad szoftverek és a nyílt forráskódú szoftverek fejlesztői számos projekten dolgoznak együtt, gyakran ugyanolyan licencfeltételekkel (pl. GNU GPL) adják ki a programokat, de az alapelveik különböznek. Az Open Source mozgalom technikai szempontból közelíti meg a programírást – minél többen látják és fejlesztik, annál jobb, míg a Free Software hívei szerint az egyenlő mértékű szabadság a legfontosabb.

GNU/Linux

Régi adósságot törlesztek ezzel az írással. Az elejéhez visszakanyarodva: a szabad szoftverek hívei állandó harcban állnak a természetes nyelvekkel, próbálják a jelölőt a jelölthöz kapcsolni, változó sikerrel. Nekem is ez a gondom. A GNU/Linux. Mert ez lenne a becsületes neve annak, amit egyszerűen csak Linuxnak szokás hívni. A Szabad Szoftver Alapítvány legjobb emberei, Stallman és mások is folyamatosan kérik, ne feledjük el: a Linux önmagában nem egy teljes operációs rendszer, csak egy rendszermag. Ahhoz, hogy operációs rendszer legyen belőle, nagyon sok dolog kell még: rendszerkönyvtárak, fordító, shell, programok… A Linux az a rendszermag, amit a GNU rendszerelemek és programok tettek naggyá, ismerjük el a GNU projekt munkáját, a szabad programokba fektetett rengeteg energiát azzal, hogy GNU/Linux-nak nevezzük a rendszert! De hiába, nem megy, annyira nehézkes ez a gnúszleshlinuksz, hogy soha nem használom. Talán nem is az én hibám. Igen, egyre biztosabb vagyok benne, nem az enyém: mindent rákenek a nyelvi gazdaságosságra.

Copyright (c) 2001, Karsai Róbert. Ez az írás először a HWSW Informatikai Magazinban (http://www.hwsw.hu) jelent meg. A szöveg a GNU Free Documentation License
1.1 vagy bármelyik későbbi verzió feltételei szerint másolható, terjeszthető és módosítható. A szöveg másolatainak és a belőle származtatott munkáknak szintén a GNU Free Documentation License feltételeivel kell megjelenniük, a licenc változatlan másolatát és ezt a copyright-megjegyzést mellékelni kell hozzájuk.