Szövegszerkesztés 3 (OpenOffice 1.4.)

3. Formázási alapfogások

Az előző fejezetben elkészült első levelünk (meghivo.doc), amelynél írógéptechnikát használtunk. Az elkövetett hibákat kijavítottuk, de ennél tovább nem mentünk a levél csinosításában. Ha a meghívásnak szép formát szeretnénk adni (például a címsor középre helyezése, meghatározott szövegrészek kiemelése), használnunk kell a Writer formázási lehetőségeit. A formázás során meghatározhatjuk a levél elhelyezését az oldalon, a bekezdések sortávolságát és a betűk alakját, méretét. Mindig törekedjünk arra, hogy a kezünk alól kikerült levél formailag is szép és esztétikus legyen, ne csak a tartalom és a helyesírás legyen rendben. A Writer formázási lehetőségei szinte korlátlanok.

A Writer programok különböző változataiban közös, hogy a dokumentum minden eleme (legyen az akár csak egy betű, akár az egész levél), meghatározott formázási tulajdonságokkal rendelkezik. Ezek a formázási információk általában nem láthatók, de kívánságra a Writer meg tudja jeleníteni őket. A formázási tulajdonságok (például dőlt betűs írás) a szövegelemhez kötődnek. Ha áttesszük ezt az elemet a levél más részébe, a tulajdonságok a szöveggel együtt mozognak, és a szövegelem az új helyen is dőlt betűkkel látszik.

A formázási parancsok gyakorlásához olvassuk be korábbi meghívónkat a Writer szövegszerkesztőbe. A formázásnál ismét elmondható, hogy csak a legfontosabb formázásokat részletezzük, mert a Writer számos profiknak való kiadványszerkesztő képességgel is rendelkezik, amelyekre az átlagos levélírónak nincs szüksége.

A továbbiakban a következőket ismertetjük:

3.1. Formázási hatókör

Mi is az a hatókör? Lényegében arról van szó, hogy a különböző formázási tulajdonságok a dokumentum más-más egységére vonatkoznak. Nyilvánvaló, hogy többhasábos formátum csak teljes oldalra vonatkozhat, betűkre vagy szavakra nincs értelme ezt a tulajdonságot meghatározni. Formázás szempontjából ezért a Writer néhány kategóriát határozott meg, amelyekre bizonyos formázási tulajdonságokat rá lehet húzni. Ezt nevezik formázási hatókörnek. A mindennapi gyakorlatban három hatókört használunk: szakasz, bekezdés és karakter.

3.1.1. Szakasz

A szakasz általában a dokumentum egy logikai egységének (egyszerűbb dokumentumoknál a teljes dokumentumnak, könyvnél egy fejezetnek) felel meg. A szakasz formázási tulajdonságai (például többhasábos formátum) a teljes szakaszra vonatkoznak. A formázás végrehajtásához elegendő, hogy a beszúrási pont a szakaszon belül legyen.

3.1.2. Bekezdés

A leggyakoribb hatókör a bekezdés, mely alatt az ENTER gomb két megnyomása közötti szövegrészt értjük. Az első bekezdés a levél elejétől az első ENTER gomb nyomásáig tart. A bekezdés lehet üres, ha egymás után kétszer nyomjuk meg az ENTER gombot. A formázási tulajdonságok a teljes bekezdésre vonatkoznak. Ha csak egy bekezdést formázunk, elegendő, ha a beszúrási pont a bekezdésen belül van. Több bekezdésre vonatkozó formázáshoz a bekezdéseket előbb ki kell jelölni (nem kell viszont a teljes bekezdést kijelölni).

3.1.3. Karakter

A legkisebb formázási egység az egy vagy több egymás utáni karakter (betű, írásjel, különleges jel). A formázás végrehajtása előtt minden esetben ki kell jelölni a formázandó karakter(eke)t. A formázás csak a kijelölt szövegrészre hajtódik végre. Ha nem jelöltünk ki semmit, akkor vagy nem történik semmi a formázás parancs végrehajtásakor, vagy a beszúrási ponthoz tartozó szóra hajtódik végre a formázás.

3.2. Oldalbeállítás

Az általános dokumentum beállítási műveletek többsége a Formátum menü Oldal… parancsával hajtható végre. A főbb formázási tulajdonságok a következő jellemzőket jelentik:

SzövegszerkesztésKép17

14. ábra. Az Oldalbeállítás ablak

3.2.1. Papírformátum, margók, elrendezés

A levélpapír méretének beállításához kattintsunk az Oldal fülre. A Formátum mezőben láthatjuk, hogy az oldal felajánlott mérete A4 (21,0x29,7 cm). Ez a szokványos írógéppapír, a legtöbb esetben megfelel leveleinknek. Ha ettől eltérőt szeretnénk választani, a jobbra lévő lefelé mutató nyílra kell kattintanunk, és listából választhatjuk ki a papír méretét (például A5, különböző borítékméretek vagy egyéni).

Az írásirány vagy tájolás két lehetőséget kínál. Az álló tájolás a szokásos elrendezés, általában álló papírra szokás levelet írni.

A margó a levélpapír négy szélén üresen hagyott hely. A felajánlott 2,5 cm-es margók általában megfelelnek az esztétikus oldalelrendezésnek. A jobb felső mezőben nyomon követhetjük a margók változtatásának hatását.

3.2.2. Élőfej és élőláb

Az élőfej és élőláb korábban csak a nyomdatechnikában fordult elő. A kiadványszerkesztők és intelligens szövegszerkesztők átvették, és a levélírók előszeretettel használják őket. Arról van szó, hogy mind az oldal tetején (élőfej) mind az oldal alján (élőláb) a margóból elkülönít a szövegszerkesztő egy keskeny sávot hasznos információk (az állomány neve, az aktuális oldal és az összes oldal száma, a keletkezés dátuma stb.) megjelenítésére. Az élőfej és élőláb mindig a margóból veszi el a helyet.

3.2.3. Szegélyek

A Szegélyek fülön belül egyéni lapstílust állíthatunk be. Megadhatjuk, hogy a lap mely széleire kerüljön szegély, illetve annak milyen legyen a mintázata, színe és vastagsága. Beállíthatunk továbbá belső margókat és árnyékolást is.

3.2.4. Hasábok

A hasábok beállításához kattintsunk a Hasábok fülre. Itt meghatározhatjuk a hasábok számát, azok szélességét, térközét, valamint az őket elválasztó vonal típusát.

3.2.5. Lábjegyzet

Kattintsunk a Lábjegyzet fülre. A lábjegyzet következő tulajdonságait határozhatjuk meg:

3.3. Szakasz formázása

A szakasz mérete legalább egy karakter és legfeljebb a teljes dokumentum. Az új szakasz kezdetét önkényesen határozzuk meg azzal, hogy a szövegbe beszúrunk egy új szakaszt.

Lényegében akkor kell új szakaszt kezdeni, ha az oldal elrendezését kívánjuk megváltoztatni (például margók mérete, hasábok száma). Új szakasz kezdéséhez a következő műveleteket hajtsa végre:

1. Vigye a beszúrási pontot az új szakasz tervezett kezdetére!

2. Kattintson a menüsor Beszúrás pontjára!

3. A legördülő menüben kattintson a Szakasz parancsra!

4. Az alapértelmezettől eltérő nevet adhat a szakasznak az Új szakasz mezőben

5. Végül kattintson a Beszúrás gombra!

SzövegszerkesztésKép18

15. ábra. Szakasz beszúrása ablak

SzövegszerkesztésKép19

A beszúrási pontnál új szakasz jön létre. Ha a szakasz belsejébe kattint, az állapotsorban láthatjuk a szakasz korábban megadott nevét.

SzövegszerkesztésKép20

16. ábra. Új szakasz és az állapotsor

A szakaszt egy szürke keret jelzi számunkra.

A szakasz-formázás legtöbb művelete a Formátum menü Szakasz… parancsával hajtható végre. A szakaszra vonatkozó főbb formázási tulajdonságok a következő jellemzőket jelentik:

SzövegszerkesztésKép21

17. ábra. Szakasz formázása

3.3.1. Hasábok

A hasábok beállításához kattintsunk a Hasábok fülre. Itt meghatározhatjuk a hasábok számát, azok szélességét, térközét, valamint az őket elválasztó vonal típusát.

3.3.2. Behúzások

A Behúzások fülön belül az adott szakaszra jellemző jobb és bal oldali behúzás mértékét állíthatjuk be.

3.3.3. Háttér

A Háttér fülre kattintva a háttér kitöltését határozhatjuk meg. Válasszuk ki a kitöltés típusát először. Ha a kitöltés típusa szín, akkor egy előre definiált palettából választhatunk. Ha a kitöltés típusa kép, akkor pedig egy fájlkereső ablak segítségével meg kell adnunk a képállományt.

3.3.4. Láb- és végjegyzetek

Ezen a fülön a láb- és végjegyzetek elhelyezését, számozását és esetleges egyedi formátumát határozhatjuk meg.

3.4. Oldalszámozás

Hosszabb levelek esetén hasznos, ha a levél oldalait beszámozzuk. Nyomtatás után így nem keveredhetnek össze az oldalak. A Writer az oldalszámozás tekintetében igen rugalmas. Az oldalszám lehet a lap tetején vagy alján, hiszen az oldalszámok az élőfejben vagy élőlábban jelennek meg. Az oldalszámot közvetlenül beszúrhatjuk az élőfejbe. Ennek lépései a következők:

SzövegszerkesztésKép22

18. ábra. Oldalszám beszúrása az élőlábba

Az élőláb máris tartalmazza az oldalszámozást. A Mező alpont segítségével más adatot is elhelyezhetünk így.

Ha úgy jobban tetszik, az Objektum eszköztár Középre igazított ikonjára kattintva az oldal aljának közepére helyezhetjük az imént megjelenített oldalszámozást.

3.5. Bekezdés formázása

A bekezdés a dokumentum alapegysége. Logikailag összefüggő gondolatsort, témát tartalmaz. A levél olvashatóságát nagymértékben növeli a szöveg bekezdésekre tagolása. A Writer szempontjából két ENTER gombnyomás közötti szövegrész minősül bekezdésnek. Ha a Fő eszköztár Nem nyomtatható karakterek ikonjára (¶) kattintunk, a bekezdésvége jel (¶) láthatóvá válik (illetve eltűnik, ha eddig látható volt).

A bekezdés-formázás legtöbb művelete a Formátum menü Bekezdés parancsával hajtható végre. Az Objektumok eszköztár bekezdés, illetve karakter formázására vonatkozó ikonokat is tartalmaz. A bekezdésre vonatkozó formázási tulajdonságok a következő jellemzőket jelentik:

SzövegszerkesztésKép23

19. ábra. Bekezdés formázása ablak

3.5.1. Behúzás és térköz

Vannak, akik a bekezdés első sorát szeretik megkülönböztetni a többi sortól. Ennek egyik módja, ha az első sor néhány betűvel beljebb vagy kijjebb kezdődik, mint a többi sor. A bekezdés ilyen jellegű formázását behúzásnak nevezik. A Writer többféle behúzási technikát ismer, ezekkel ismerkedünk meg most. A behúzás a bal vagy jobb oldali, esetleg mindkét margóhoz viszonyított. A behúzás az egész bekezdésre vonatkozik. Kétféle stílussal fűszerezhetjük a behúzást, mindkét esetben meg kell határoznunk a behúzás mértékét centiméterben:

A behúzás gyakorlásához a meghivo.doc állomány harmadik bekezdésének első sorát húzza be balról 0,8 cm-rel. A bekezdés kijelöléséhez elég, ha egérrel a bekezdésen belül kattint egyet.

Ha helyesen végezte el a műveleteket, a következőket kell látnia:

SzövegszerkesztésKép24

SzövegszerkesztésKép78

20. ábra. Behúzás beállítása

Levélírásnál gyakori feladat, hogy egy vagy két bekezdést szeretnénk behúzni. Például:

Lakcím:
Telefon:

Helytelen gyakorlat a behúzásig terjedő helyet szóközökkel kitölteni, mert ritkán sikerül a két bekezdést azonos pozícióig feltölteni szóközökkel. A behúzást célszerű inkább ikonokkal elvégeztetni. A két bekezdés kijelölése után kattintsunk többször az Objektum eszköztár Behúzás növelése ikonjára, amíg a kívánt behúzást elérik a bekezdések. A behúzást a Behúzás csökkentése ikonnal lehet kisebbre venni. Az adatok beírásának pozíciójáig viszont tabulátor alkalmazása ajánlott.

SzövegszerkesztésKép25

21. ábra. Behúzás csökkentése és növelése ikonok

A bekezdés gondolataink tagolása, ezért célszerű a bekezdések között nagyobb közt hagyni, mint a sorok távolsága. A bekezdések közötti távolságot a meghivo.doc állomány írásakor azzal növeltük, hogy néhányszor megnyomtuk az ENTER gombot. Ez a megoldás működik ugyan, de nem elegáns és nem is célravezető. A Writer lehetőséget ad arra, hogy a bekezdés előtt és után tetszőleges térközt határozzunk meg. A térköz mértékegysége a cm. Ha 0 térközt adunk meg, a bekezdések folyamatosan követik egymást, és nehéz észrevenni, hol van vége egy bekezdésnek. A levél nehezebben olvasható lesz.

Természetesen a sorok közötti távolságot is lehet állítani a Writer szövegszerkesztőben. A sorköz több különböző értékből választható:

A térköz gyakorlásához a meghivo.doc állomány első bekezdése után adjon meg 12 pontos térközt. A bekezdés kijelöléséhez elég, ha egérrel a bekezdésen belül kattint egyet.

A minta mezőben kicsinyítve láthatja, hogy a bekezdés utáni térköz hogyan néz ki.

SzövegszerkesztésKép26

22. ábra. A térköz beállítása

A bekezdés formázási tulajdonságai öröklődnek. Ez azt jelenti, hogy a bekezdésben vagy annak végén nyomott ENTER billentyűre új bekezdés jön létre, mely az eredeti bekezdés összes formázási paramétereit megkapja. Az öröklés a dokumentum egységes kinézetét biztosítja.

Ha a bekezdés közepén új sorba kívánunk lépni, de nem akarunk új bekezdést, először nyomjuk meg a SHIFT gombot, majd vele együtt az ENTER gombot. A bekezdés vége jel (¶) helyett ilyenkor a sorbeli szöveg végén új szimbólum, a sortörés látható.

SzövegszerkesztésKép27

23. ábra. A sortörés szimbólum

3.5.2. Igazítás

Az igazítás során a bekezdés soraiban lévő betűk valahová igazodnak. Négyféle igazítási lehetőség van. A balra igazítás az alapértelmezett, ilyenkor a betűk a bal oldali margónál kezdődnek, és ha az utolsó szó már nem fér ki a sorba, a Writer automatikusan új sorba lép. A Writer nem tudja a szavakat kötőjellel elválasztani. A betűk szélessége vagy egyforma (azonos betűszélesség), vagy a betűk a méretűknek megfelelő helyet foglalnak el a sorban.

A jobbra és középre igazítás csak abban tér el a balra igazítástól, hogy a betűk a jobb margóhoz, illetve a sor közepéhez igazodnak. A sorkizárt igazítás ezzel szemben úgy helyezi el a szavakat, hogy mind a bal, mind a jobb margónál legyen betű. Ezt azzal éri el, hogy a szavak közötti szóközök szélességét megváltoztatja. Ez az elrendezés sokkal rendezettebb formát ad a levélnek, ezért előszeretettel használják hivatalos levelekben is.

Az igazítás ikonnal és menüparanccsal is elvégezhető. A menüparancs végrehajtásához kattintsunk a Formátum menü Bekezdés parancsára. A megjelenő Bekezdés párbeszédablak Igazítás lapján találhatjuk a beállítási lehetőségek mezőt. Válasszuk a kívánt beállítást.

SzövegszerkesztésKép28

24. ábra. Igazítási beállítások

Ne feledjük, hogy mostantól minden formázási művelethez előtte ki kell jelölni a formázandó szövegrészt vagy bekezdést. Ha tehát megváltoztatjuk az igazítást, és utána az OK gombra kattintunk, a kijelölt bekezdés(ek) igazítása azonnal megváltozik. Ha nincs kijelölt bekezdés, a beszúrási pontot tartalmazó bekezdés igazítása változik meg. Ha nem akarjuk az igazítást végrehajtani, kattintsunk a Mégse gombra.

A bekezdés igazítás tesztjéhez először a meghivo.doc állomány első bekezdését igazítsa középre. A bekezdés kijelöléséhez elég, ha egérrel a bekezdésen belül kattint egyet.

Második feladatként változtassa meg a meghívó második bekezdésének igazítását. Ne felejtsen el a második bekezdésen belülre kattintani az egérrel!

A meghívó többi bekezdésének igazítása nem változik meg. Ha helyesen végezte el a műveleteket, a következőket kellett látnia:

SzövegszerkesztésKép29

25. ábra. Sorkizárt bekezdés beállítása

3.5.3. Szövegbeosztás

Hivatalos iratok vagy nyomtatványok tanulmányozásakor megfigyelhetjük, hogy a bekezdések utolsó sora nem kerülhet új oldalra, illetve az oldal alján a bekezdésnek legalább két sora található. Ha csak egy sor férne ki az oldalra, új oldalon folytatódik a szöveg. A nyomdászok az első esetet fattyúsornak, az utóbbit árvasornak nevezik.

A Writer kiszámítja, hogy egy oldalra hány sor szöveg fér ki az adott sortávolság mellett, és automatikusan új oldalra lép, ha betelik az oldal. Ha szeretnénk a fattyúsorok, illetve árvasorok megjelenését elkerülni, állítsuk be a Writer bekezdéseit ennek megfelelően. A beállításhoz nyissuk meg a Bekezdés párbeszédablakot (Formátum menü, Bekezdés parancs). Kattintsunk a Szövegbeosztás fülre, és a megjelenő ablakban a Fattyú- és árvasorok kezelése jelölőnégyzetekbe.

Az oldal többi beállításának jelentése a következő:

SzövegszerkesztésKép30

26. ábra. Szövegbeosztási beállítások

3.5.4. További beállítási lehetőségek

A Bekezdés párbeszédablak Számozás lapján a sorszámozás alapértelmezett beállításait változtathatjuk meg. Az alapértelmezett számozás alkalmazásához jelöljük ki a kívánt bekezdés(eke)t, majd kattintsunk az Objektum eszköztár Számozás ikonjára.

SzövegszerkesztésKép31

27. ábra. Számozás ikon

A tabulátorokról a következő, haladó formázásról szóló részben beszélünk részletesen.

Az Iniciálék lapon különleges megjelenést kölcsönözhetünk bekezdéseinknek azzal, hogy kiemeltetjük a Writer segítségével a bekezdés első karakterét. Ne vigyük túlzásba a használatát, nehezen olvasható lesz tőle a szöveg.

A szegélyek és háttér fül az oldal beállításainál megismert módon működik, csak itt bekezdés hatókörrel.

3.6. Karakter formázása

Ez a formázás a Writer legkisebb szövegegységére, a karakterre vonatkozik. Szándékosan nem betűről beszélünk, mert a formázás a betűkön kívül a számok, írásjelek és különleges karakterek megjelenési formájára, méretére is hatással van. Ez a legegyszerűbb és leggyakoribb formázás a szövegszerkesztőkben. A karakterek formázása elsősorban betűk vagy szavak (esetleg a bekezdésben lévő összes betű) kiemelésére szolgál. A megvastagított betűk kiemelkednek a szövegből, magukra vonják a figyelmet. A többi egység formázásától eltérően a karakterek formázása előtt minden esetben ki kell jelölni a formázandó szövegrészt.

A formázások megismerése előtt röviden összefoglaljuk a betűk jellemzőit. Újságokat, könyveket olvasva láthatjuk, hogy a nyomdászok különböző rajzolatú betűket használnak. Minden betűnek van betűtípusa, betűstílusa és mérete. A típus alatt a betű rajzolatát értjük, azaz a betű kinézetét. Számtalan rajzolatú betű létezik, amelyeket nevükkel azonosítunk (például Arial, Times New Roman, Courier New stb.). Az azonos betűtípushoz tartozó összes karaktert karakterkészletnek, vagy az angolból átvett névvel fontnak nevezik. A Linux nagyon sok karakterkészletet tartalmaz, és még többet tudunk utólag telepíteni. Fontos megjegyezni, hogy egy betű valamely karakterkészletbe tartozásának nincs köze ahhoz, hogy az illető betű vastagított vagy esetleg dőlt-e, és milyen méretű betűről van szó.

A betűtípusokat többféleképp csoportosíthatjuk. Az egyik szempont lehet az, hogy a betűnek van-e talpa (franciául serif). Ez a kalap a betűszárak végére húzott merőleges vonalkát jelenti. A betűtalp nélküli (sans serif) fontok kicsit nehezebben olvashatók, de szebbek darabos társaiknál. A másik szempont a betű által elfoglalt hely. Egyes karakterkészleteknél minden betű azonos szélességet foglal el a papíron (mint az írógépen). Mások arányos szélességűek, tehát az „i” betű keskenyebb helyet foglal el, mint az „m”. A könyvek és újságok általában ilyen fonttal készülnek. Végül léteznek olyan fontok is, melyek nem hagyományos betűket tartalmaznak, hanem írásjeleket esetleg görög betűket. Ilyen például a Symbol nevű font, melyben a Symbol szöveg így látszik:SzövegszerkesztésKép79.

Ha leveleink írásához olyan fontot választunk, mely nem tartozik a Linux alapkészletébe, és egy ilyen levelet más számítógépen akarunk megnézni, a Linux a hiányzó fontot egy hozzá hasonlóval helyettesíti a megjelenítéshez. Ez általában rontja a levél kinézetét.

A betű stílusa ad lehetőséget a kijelölt betűk kiemelésére a többi betű közül. A stílus alapvetően három jellemzőt tartalmaz: félkövér (vastagított), dőlt , aláhúzott . Ha egyik sem jellemzi a betűt, akkor normál stílusról beszélünk. A stílusban a jellemzők összeadódhatnak. Ilyen például egy félkövér, dőlt, aláhúzott mintaszöveg . A Writer az alapjellemzők mellett továbbiakat is szolgáltat. Nézzünk ezek közül egy párat: alsó (például SzövegszerkesztésKép80) és felső (SzövegszerkesztésKép81 ) index,SzövegszerkesztésKép82 (nagybetűk a kisbetű méretében),SzövegszerkesztésKép83 és SzövegszerkesztésKép84 vagy akár SzövegszerkesztésKép85

A betű mérete az utolsó szabadon megválasztható tulajdonság. A méret egysége a pont. A betű függőleges méretét adják meg pontban. A hüvelyk (25,4 mm) 72 pontból áll. Érezhető tehát, hogy a pont igen kis egység. Az írógépek általában 10 vagy 12 pontos betűket használnak, a szövegszerkesztőknél is ajánlott a szöveg törzsét ilyen méretű betűkkel írnunk.

A karakterek formázása a Formátum menü Karakter parancsával végezhető. A következő fejezetpontban látni fogjuk, hogy az Objektum eszköztárból majdnem minden formázás ikonnal is végrehajtható. A parancs végrehajtása után megnyílik a Karakter párbeszédablak.

SzövegszerkesztésKép32

28. ábra. A Karakter párbeszédablak

A betűkészlet fülre kattintva láthatjuk a három alapjellemző beállítási lehetőségeit. A Betűkészlet mezőben görgessük végig a telepített fontok listáját. Alul a Mintamezőben láthatjuk a karakterek rajzolatát kicsinyítve.

Kattintsunk a Betűhatások fülre.

SzövegszerkesztésKép33

29. ábra. A Betűhatások fül

Vegyük észre, hogy a stílusból az aláhúzás külön mezőben szerepel, mert így lehetőségünk nyílik az aláhúzás vonalának meghatározására is (például dupla, szaggatott, pont-vonal). A Szín mezőben a betű színét határozhatjuk meg. Ha nincs különös igényünk, hagyjuk meg az alapértelmezett Automatikus beállítást. Végül a Hatások mezőben a speciális stílusok választhatók ki, akár egyszerre több is.

A karakterek formázásának gyakorlásához a meghivo.doc állomány első bekezdését félkövér aláhúzott stílussal, a második bekezdésben a meghívás időpontját dőlt betűkkel formázza meg.

3.6.1. Formázás visszavonása

Hogyan lehet a formázást visszavonni?

3.7. Formázás eszköztár

Az előző fejezetpontban megismerkedtünk a formázás parancsok menüből történő végrehajtásával. Az esetek nagy részében nincs szükség a formázás összes jellemzőjének megadására, és sokkal gyorsabban végrehajtható egy formázás az Objektum eszköztár valamelyik ikonjára kattintással.

SzövegszerkesztésKép34

30. ábra. Az Objektum eszköztár

Az ikonokat balról jobbra ismertetjük, legtöbbjük funkciója már ismert a Karakter ablakból. A formázási stílusról, mely az első mező, könyvünk későbbi fejezetében lesz szó. A betűtípus és betűméret jellemzőket a legördülő menüből választhatjuk ki, ha a mellettük lévő lefelé mutató nyílra kattintunk. Ezután a Félkövér, Dőlt és Aláhúzott stílusok beállítására szolgáló ikonokat találhatjuk.

A második rész a bekezdés igazításával kezdődik. A számozás és felsorolás különleges bekezdéseket kezel, szintén hamarosan foglalkozunk velük is. A behúzás be (csökkentése) és ki (növelése) minden egérkattintásra az alapértelmezett 1,25 cm-rel módosítja a behúzás mértékét.

A betűszín ikonnal a tinta (azaz a betűk), a kiemelés ikonnal pedig a papír (azaz a háttér) színét határozhatjuk meg. Mindkettő szövegkiemelésre szolgál, de elsősorban színes nyomtatóval rendelkezők számára ajánlott. Az ikonokra kattintás előtt ne feledjük el a formázandó szövegrészt kijelölni. Az utolsó ikon a bekezdés háttérszínét állítja be, használata előtt kattintsunk a kiválasztott bekezdésre.


Vissza a tartalomjegyzékhez

A következő részhez